Az elmúlt években sokszor bizonyítottam már milyen ügyes, okos, önálló és talpignő leszek, ha átlépem a felnőttségi határt, azonban leendő férjemet egy konyhatündérrel fogom biztosan megajándékozni. Immáron öt éve mozgok a konyhában mint bennfentes tudósító, és mióta elkezdtem teát/virslit/instant levest sütni, él bennem a vágy, hogy valami szépet és finomat alkossak.

Egyik első próbálkozásom egy muffin volt, amivel drága jó anyámat akartam meglepni. Gondoltam nem lehet olyan nehéz, csak öntöd bele egy nagy tálba a hozzávalókat, benyomod a sütőbe, és olyan lesz, mint amilyen csodákat a cukrászdában/pékségben/képeken látsz. Nahát mindent szépen összekevertem egy szép, naaaagy tálba, viszont a mandulaarománál megbillent kicsit a kezem. Mondtam magamban sebaj, hát most mandulaízű lesz a muffin. Na de ezután hasított belém a felismerés, hogy mostmár az egész katyvasz HÁNYÁSZÖLD, itt ott gusztustalan csokidarabokkal kiegészítve. Még itt sem hagyott el minden lelkierőm, beleöntöttem a tésztát a nagymamámtól elkunyerált FÉM muffinsütőkbe (amik megjegyzem hót rozsdásak voltak) és belöktem a sütőbe: keep calm and bake some cookies. KÉT ÓRÁN KERESZTÜL sütöttem azt a kibaszott süteményt, mikor kivettem a sütőből a következő látvány fogadott:

Mivel a sütőport jóhiszeműen kihagytam a sütiből a muffin TOTÁL le volt lappadva, még mindig zöld volt, a csokidarabok szétfolytak, és a citromhéjnak köszönhetően néhol limezöld/sárga darabkákat véltem felfedezni ebben a gasztronómiai csodában. 

Anya hazaérkezett, én meg mint a jógyerek odatoltam az arca alá az ufo-készítményt, hogy kóstolja meg. Kiskanállal kellett fogyasztani, ráadásul olyan fémíze volt a cuccnak mintha ajtókilincset harapdáltunk volna. Drága jó szülém megjegyezte, hogy isteni finom sütit sütöttem, eltakarította a csatatérré változott konyhát, majd szépen csendben kikapirgálta a löttyöt a formából és kivágta a kukába. Nekem bezzeg azt mondta, hogy olyan finom volt, hogy apával mind megették. Érdekes módon, amikor felajánlottam, hogy sütök másik adagot, mindketten tiltakoztak miszerint jóból is megárt a sok.