Bocsánatot kérek RENGETEG olvasómtól akik most is reszketve ülnek a monitor előtt, de ledöntött zsiráflábaimról a nátha, így kéytelen voltam parlagon hagyni az írást egy ideig. Viszont, többé-kevésbé egészségesen újra osztom az észt. tessék örülni.

Ma volt a napja, hogy megtaláltam régi fényképalbumainkat ahol többek között nyaralások, csaláádi ünnepségek, óvodai ballagások, anyák napja, karácsony, és még sok-sok ilyen happening fotója található. Sírva röhögtem az összes képen amin rajta vagyok, lévén régebben…

Az elmúlt években sokszor bizonyítottam már milyen ügyes, okos, önálló és talpignő leszek, ha átlépem a felnőttségi határt, azonban leendő férjemet egy konyhatündérrel fogom biztosan megajándékozni. Immáron öt éve mozgok a konyhában mint bennfentes tudósító, és mióta…

Nevezzük nevén a gyereket: bölcsész vagyok. Mégpedig egy büszke példánya fajomnak, a fizika nevű rémséggel ne is jöjjön senki, hát még a kémiával/biosszal (egykutya) mert engem ezek 1. nem érdekelnek, 2. halálosan unalmasak. Fogalmam nincs, hogy hogyan bírnak emberek egészséges…

hatalmas lépésem az önmegvalósításhoz; elindítottam a blogomat. itt fogom traktálni a világot történeteimmel, mindennel ami velem történik. :)